Kardos Márta - Shiatsu gyógyász

Mi is pontosan a Shiatsu? A keleti gyógyítás érintésének művészete

A shiatsu egy Japánból származó, holisztikus testterápia, melynek neve is sokatmondó: a japán "shi" (ujj) és "atsu" (nyomás) szavakból tevődik össze, jelentése tehát ujjnyomás. Azonban sokkal többről van szó, mint pusztán ujjal történő nyomásgyakorlásról. A shiatsu egy komplex gyógyító módszer, amely a hagyományos kínai orvoslás (HKO) elméleteire épül, kiegészítve a japán gyógyászati hagyományokkal és modern nyugati ismeretekkel. Célja a test, lélek és szellem közötti harmónia helyreállítása, az energetikai egyensúly megteremtése és a test öngyógyító folyamatainak serkentése.

A shiatsu kezelés során a terapeuta az ujjai, tenyere, könyöke és akár a térde segítségével gyakorol nyomást a test bizonyos pontjaira, az úgynevezett akupresszúrás pontokra és az ezeket összekötő meridiánokra (energiacsatornákra). A HKO szerint az egészség alapja az életerő, a "Qi" (japánul "Ki") szabad áramlása ezekben a meridiánokban. Ha a Qi áramlása elakad, vagy egyensúlyhiány alakul ki, az fizikai és érzelmi tünetekhez, majd betegségekhez vezethet. A shiatsu kezelés ezeket a blokkokat igyekszik feloldani, elősegítve a Qi zavartalan áramlását.

Fontos megjegyezni, hogy a shiatsu nem csupán egy masszázsforma. Jóllehet a test fizikai szintjén dolgozik, az egész embert, annak testi-lelki-szellemi egységét veszi figyelembe. A kezelés ruhában, általában matracon történik, és a hangsúly nem a simító vagy gyúró mozdulatokon van, hanem a mély, tartós nyomáson és a nyújtásokon.

A kínai orvoslás gyökerei: A Qi és a meridiánok világa

A shiatsu elméleti alapjai mélyen gyökereznek a Hagyományos Kínai Orvoslásban (HKO), melynek története évezredekre nyúlik vissza. A HKO kulcsfogalmai, mint a Qi (életerő), a Jin és Jang (az ellentétes, mégis kiegészítő erők harmóniája), az öt elem elmélete (fa, tűz, föld, fém, víz), valamint a meridián rendszer adják a shiatsu gerincét.

• Qi (életerő): A HKO szerint a Qi az az univerzális energia, amely mindent áthat, és a testben is folyamatosan áramlik. Az egészség akkor áll fenn, ha a Qi szabadon és kiegyensúlyozottan áramlik.
• Meridiánok: Ezek láthatatlan energiacsatornák, amelyek a testet behálózzák, összekötve a belső szerveket, a test felszínét, és a különböző akupunktúrás pontokat. Minden meridián egy-egy szervhez vagy szervrendszerhez kapcsolódik.
• Akupresszúrás pontok: A meridiánok mentén elhelyezkedő speciális pontok, amelyek stimulálásával befolyásolható a Qi áramlása az adott meridiánban és a hozzá tartozó szervben.

A HKO már évezredekkel ezelőtt felismerte, hogy a test, az elme és a szellem elválaszthatatlan egységet alkot. A betegségek nem csupán fizikai tünetek, hanem az energetikai egyensúly felborulásának jelei. A shiatsu, akárcsak az akupunktúra vagy a kínai gyógynövénytan, ezt az egyensúlyt igyekszik helyreállítani.

A japán fejlődés: Az Anma-tól a modern Shiatsu-ig

Bár a shiatsu elméleti alapjai Kínából származnak, a gyakorlati megvalósítása és önálló terápiává válása Japánban történt. A kínai orvoslás, beleértve a masszázstechnikákat is, a 6. század körül jutott el Japánba buddhista szerzetesek közvetítésével. Ekkor alakult ki az Anma masszázs, ami a kínai Tuina masszázs japán megfelelője volt. Az Anma vibrációs, nyomásos és gyúró technikákat alkalmazott, és Japánban hivatalosan is elismert gyógyító eljárássá vált.

A 20. század elején, a Taisho-korszakban (1912-1925) Japánban újraéledt az érdeklődés a hagyományos manuális terápiák iránt, miközben a nyugati orvostudomány is egyre nagyobb szerepet kapott. Ebből a szintézisből született meg a modern shiatsu.

A shiatsu fejlődésében két kiemelkedő alakot kell megemlíteni:

• Tokujiro Namikoshi (1905–2000): Őt tartják a modern shiatsu alapítójának. Namikoshi rendszerezte a shiatsu technikákat, és a nyugati anatómiai és fiziológiai ismereteket is integrálta módszerébe. Az 1940-es években megalapította a Japán Shiatsu Kollégiumot, és 1964-ben elérte, hogy a japán Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium hivatalosan is elismerje a shiatsut önálló gyógyító eljárásként.
• Shizuto Masunaga (1925–1981): Namikoshi tanítványa volt, aki pszichológusként továbbfejlesztette a shiatsut, megalkotva a Zen Shiatsu irányzatot. Masunaga nagyobb hangsúlyt helyezett a hagyományos távol-keleti tanításokra, az energiapályák (meridiánok) mélyebb megértésére és kezelésére, valamint a Hara (has) diagnózisra. Integrálta a nyugati pszichológia és fiziológia elemeit is, így a Zen Shiatsu a fizikai és lelki szinteket egyaránt kezeli. Masunaga tette népszerűvé a shiatsut a nyugati világban is.

Napjainkban a shiatsu világszerte elismert és alkalmazott komplementer terápia. Bár ősi gyökerekből táplálkozik, folyamatosan fejlődik és alkalmazkodik a modern ember igényeihez, megőrizve ugyanakkor a keleti filozófia és energetikai alapok tiszteletét. Az érintés művészete, amely a test öngyógyító képességét ébreszti fel, egyre több ember számára válik a harmónia és a jóllét forrásává.

https://kardosmarta.hu/